A segítői munka különleges kihívásokkal jár, ahol a hivatás gyakorlásakor a segítő – kliens kapcsolatot nemcsak a korai életévek kapcsolati mintázatai, hanem a segítő identitásának aktuális állapota és fejlettsége is erőteljesen meghatározza.

A szakmai fejlődés során számos jellegzetes szakaszon megyünk keresztül, amelyek szorongásokkal és kérdésekkel teli időszakok lehetnek. A kezdetekben gyakran mindentudónak érezzük magunkat, de ahogy haladunk előre, rájövünk, mennyi mindent kell még tanulnunk. Ez az időszak feszültséggel teli, mivel egy új szerep beépítése, azaz megtapadása az életünkben jelentősen megváltoztatja a kapcsolatainkat. Később ránk nehezednek krízisek és csalódások, a feladás visszatérő gondolata és a sorvasztó magány ólomsúlyai, miközben próbáljuk biztosítani, hogy a szükséges rendjében haladjon a segítői folyamat. Utána sincs megnyugvás, a pálya későbbi szakaszaiban megjelennek az élet és halál kérdéseinek mélységei, amelyek újabb szorongásokat és félelmeket hozhatnak felszínre.

A segítői kapcsolat dinamikáját befolyásolhatják a segítő saját elakadásai vagy vakfoltjai, amelyek növelhetik a torzítást és csökkenthetik a tisztánlátását. Amikor a segítő, bár lehet, hogy nem tudatosan, saját nárcisztikus szükségletei által vezérelt marad, vagy megriad az élet és halál kérdéseinek mélységeitől, a segítő folyamatok megakadhatnak vagy kevésbé hatékonnyá válhatnak. Ilyen esetekben a segítés elveszítheti eredeti célját és irányát.

• szakmai támogatás
• érzelmi terhek kezelése
• önismeret és önfelfedezés
• etikai dilemmák megoldása
• támogatott döntéshozatal
• szakmai izoláció csökkentése