Magamról
Okleveles közgazdász végzettséggel váltottam a segítői pályára. 2013-ban kezdtem el coachingot tanulni, majd következtek a humanisztikus és személyközpontú szemléletű egyetemi képzések: mentálhigiénés segítő szakember és szupervízió szakirányok. Szakmai elkötelezettségem és fejlődési vágyam tekervényes utakra terelt, és viharos éveket vállaltam. A fejlődés és az ébredés kemény lecke, amelynek során a szembesülés és önmeghaladás szorításában haladok és formálódom.
Különböző hagyományok és szellemi utak, valamint egzisztencialista irányvonalak segítségével kötöm össze a tudományt és a spiritualitást. A személyes, szellemi és spirituális fejlődés hármasa ma már életmód számomra. Az önismereti munkám meghatározó része, hogy harcművészeteket gyakorlok.
Számos segítő és terápiás eszközt integrálok, valamint rendszerállítási módszereket használok a munkámban. Nincs legjobb vagy leghatékonyabb módszer. Aki ilyet állít, az a kétséggel vagy zavarral küzdőt akarja megtéveszteni. Kétségtelen, hogy megfelelő helyzetekben egyes módszerek jobban működnek. Fontos a technikákat és eszközöket a megfelelő tempóban és ritmusban használni, valamint ismerni és figyelembe venni sajátosságaik előnyeit és hátrányait, mind szakmai, mind etikai megfontolásból.