Segítői alapvetés
A segítés és irányítás módját, a fejlesztés spektrumát vagy a lélektani munkaformák mélységét nagyban meghatározza, hogy egyéni, csoportos vagy szervezeti az együttműködés.
Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma történet. A tanulás már magzati életben elkezdődik és egy életen át, egészen a halálunkig tart. Kevésbé tanultuk meg, hogy van olyan belső hang, amely üzenete a kinyílás felé visz és megérzéseket közvetít, energiaszabályozó. A kinyílás megragadása, a bensőnk vállalása sokunknak okoz tehetetlenséget, félelmet. A megragadás és vállalás kölcsönösségének atmoszféráját befolyásolja, hogy egykoron milyen hiedelmeket, terelő üzeneteket építettünk be erősebben személyiségünk rendszerébe.
Félünk elveszíteni a megszokottat, félünk a fájdalom irányába nézni, megremegünk az üzenetek démoni erejétől. Minden hang és üzenet visz valamerre. Szorongunk, mert a hangok egyszerre jelenthetnek veszélyt és segítséget, vezethetnek tévútra vagy a kinyílásunk felé. A létezésben haladás kéri a hitünket és kölcsönkapcsolatot feltételez a bensőnkkel. A belső változás erőterében oldódhatnak az egzisztenciális vagy a traumákból fakadó szorongások. Azt gondolom, hogy az önmeghaladás a transzcendens lényegünk. Az önismereti munka azt jelenti, hogy a hiedelmeinket és az önmagunkról alkotott ismereteinket módosítjuk.
A lélek elnyomott hangjának felébresztése és megerősítése, a külső információval és a belső energiával való tudatos bánásmód tanulása, a félelem alapú ellenállás lazítása és az öngyógyító mechanizmusok bevonása az elsődlegesek. A fókuszálás és tudatosítás módszerei, a pszichológiai és fejlesztési eszközök, a modern vagy ősi bölcseletek másodlagosak, vagyis az elsődlegesség szükségszerű kiszolgálói. Segítik a változás feltételeinek előkészítését.
Feladatom részben egy olyan visszajelzéseken alapuló mediátori szerep, amikor szinkron jelenségeket vagy érzékelhető jeleket segítek tudatosítani és összekapcsolni működési vagy gondolkodási sémákkal. Egy élethelyzet, egy felismerés lehet olyan fájdalmas határtapasztalat, kimozdító erő, amikor már nem hárítható tovább a szembesülés felelőssége. Amikor a rosszat vagy fenyegetőt már nem úgy éli meg valaki, hogy az a környezet miatt van, hanem megismétel valamit. Elmozdulási állapot lehet, amikor a fejlődés, a gyógyulás vágya erősebb az ellenállásnál. Az élet a legjobb terapeuta, a befogadására lehet felkészülni.
- Azért vagyok, hogy egy idő után ne legyen rám szükséged.
- Segítek, hogy általad gyakorolhassam a hivatásomat.
(Munkám nem egészségügyi tevékenység. Vannak olyan lelki zavarok, krízisek, amikor nem lehetek egy szakirányú segítség helyettesítője. Pszichoterápiát nem végzek, nem is végezhetek.)